A lélek, mint kifejezés, nagyon sokrétű, komplex fogalom, amelynek megközelítése többek között vallási-, filozófiai-, kultúrtörténeti szempontból is elképzelhető. A lelket gyakran a test kézzel nem fogható, testetlen lényegének tartják, egyes esetben a szellem szinonimájaként is értik. Abban még a legnagyobb vallások is egyetértenek, hogy a lélek tulajdonképpen egy megfoghatatlan, az emberi testtől független absztrakt fogalom, amelyet a halál nem érinthet.
Arról viszont, hogy lényegében mi is történik a lélekkel a halál után, az egyes vallások, nagyobb egyházak másként vélekednek. A keleti vallásokra jellemző nézet szerint a lélek reinkarnálódik.
Ha ezt a megközelítést vesszük alapul, óhatatlanul is felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mégis, mi a lélek feladata?
Mikor tölti be a lélek a rendeltetését, és mi történik azután?
Az örök emberi kíváncsiságtól és az önmagunk megismerésének soha meg nem szűnő vágyától hajtva keressük a válaszokat ezekre a kérdésekre.
Csong An Szunim – az Eredeti Fény Zen Templom apátja így vélekedik erről a témáról:
„Minek alapján van az kiosztva, hogy kinek mekkora egoja van, vagy maga az ember szerzi ezt össze?”
„Ez az utóbbi. Mi szerezzük össze, mi visszük magunkkal. Nincs ez kiosztva fölülről senkinek. Ha ki lenne osztva, akkor már rég valaki „meghekkelte” volna a rendszert. Nincs kiosztva.
Ez olyan, hogy amit magaddal viszel, mint identitás, amihez ragaszkodsz, az vagy Te. Így szépen leegyszerűsítve. Ez azért fontos, mert az emberek nagyon sokszor féltik az emlékeiket, féltik az érzéseiket, féltik a gondolataikat. De ha ezen gyakorolnak, és elkezdik ezeket elengedni és nem azonosulni velük, akkor ezek elvesznek. És kiderül, hogy nem, sőt kiderül, hogy jobban emlékeznek, jobban éreznek, jobban tudnak gondolkodni, anélkül, hogy állandóan ezt a rusnya nagy egoitást ráakasztanák, mert ami dualisztikus döntések sorozatából áll, és azonosulunk vele, az mindig egy vastag falat, egy átlátszatlan borzalmat fog eredményezni. Mi a legelső felhőréteg? Ítéletalkotás.
Ha megszűnsz ítéletet alkotni, marad a tiszta megkülönböztetés, jobban működik minden. És ez csak egy példa volt.
A zengyakorlat ilyen szempontból is nagyon-nagyon egyszerű. És csak az illúzióinkat veszítjük el.
Amikor az a kérdés, hogy „Mi van a lélekben?”, a lélekben benne van mindaz az „éned”, amivel te azonosulsz. Te választod meg, hogy az emlékeiddel azonosulsz-e vagy sem. Azt nem tudod megválasztani, hogy megtörténtek-e vagy nem, mert megtörténtek. De azt, hogy Te hogyan viszonyulsz hozzá, ez a legfontosabb.
És ebben gyakorlatilag az összes nyugati pszichológiai iskola egyetért, hogy az azonosulás tudata köti meg a traumát. Az összes módszer, minden, amit olvasol a három vagy négy bécsi iskolából, és az amerikai meg egyéb nyugati fejlődésből, az összes bonyolult tollazatú kulcs az arról szól, hogy kinyissa ezt a burkot, amit énségnek vagy azonosulásnak hívunk, és valahogy leválassza az én-élményről azt a traumatikus élményt, amitől még mindig működésképtelenek vagyunk. Ez megtörtént, de azok már nem mi vagyunk.
A lélek az egy dinamikusan, pillanatról pillanatra alakítható kontinuum. Gondolatokból, érzelmekből, beszédből, cselekedetekből, egy csomó mindenből áll, és egyik eleme sem állandó. Ez a Buddhának egy nagyon fontos tanítása, az Anattá, vagy Anátman tana. Semmi, amit a személyiségedben viszel, önmagában nem az identitásod. Van valami, ami ez előtt van. Ennek a tapasztalatára irányul a gyakorlat. És így minden trauma gyógyítható, de egyetlen emléket sem veszítesz el. A hozzájuk való viszonyulásod fog megváltozni.
A saját dualisztikus ítéletalkotásod, az „én-csinálásod” fog eltűnni. Ettől lesz az egész tiszta. Ettől lesz tudod beforgatni az energiáját az útba, ettől lesz minden és mindenki tanítód, ha felveszed ezt a nézőpontot.
Úgy működünk, hogy van 6 nagyon komoly érzékszervünk, és plusz funkcióban a hetedikkel megkötöd énné vagy nem-énné az egészet. Megcímzed a tapasztalatokat, és így elrakod a merevlemezre, a nyolcadikba, a memóriádba. Ha a hetedikben megszűnik ez az én-csinálás, akkor minden karmádtól meg tudsz szabadulni. Ennyire egyszerű.”
