(Jelen írás a lap alján található videó átirata, a videót Cser Zoltán, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanítója engedélyével használjuk.)
Messzi-messzi, távoli galaxisban lakik valahol a boldogság – nézzünk körül a háza táján!
Mit mondhatunk a boldogságról? Mi a nyugati boldogság felfogás? Ezzel ellentétben, mit mondhatunk a buddhista boldogság felfogásról?
A sikeres ember az boldog ember is?
Nem nagyon lehet egyébként körvonalazni, hogy Nyugaton mit gondolunk a boldogságról, mégis mindenkinek rögtön beugrik a fejében a Boldogság, amit keresünk, amiért érdemes élni. Vannak olyan kérdőívek, amelyek a motivációit próbálják kideríteni az embereknél, és sok esetben a boldogságot találjuk eredményként– egy valami, egy „boldogság”, amiért érdemes élni, ami a céljaink közepén található meg.
De, amikor elkezdjük bontogatni, nagyon gyorsan kiderül, hogy nem a boldogságról beszélünk, hanem például a sikeres ember példájáról, képéről – tehát úgy gondoljuk, hogy a sikeres ember az biztosan boldog. Amikor a nyugati boldogságképről szeretnénk egy kicsit elemzőbben beszélni, akkor azt lehet látni, hogy az egyik az a sikeres ember, a céljait elérő, a beteljesedő ember.
A célok beteljesedése nem egyenlő a boldogsággal
Saját tapasztalatból csak annyit tudok mondani, hogy általában, amikor egy célunk beteljesedik, nem az elégedettség jelenik meg, hanem egyfajta ürességérzet – vagy pedig jön egy újabb cél azonnal.
Az ember rááll a célok beteljesítésére. Az a fajta boldogság, amit úgy látunk, hogy majd, ha beteljesítjük a célt, akkor azt elérjük, erről azért vannak „aranyos” történetek. Mondhatjuk akár azt, hogy már az általános iskolába is ezért járunk: „majd kisfiam, ha azt elvégzed, akkor ott majd egy beteljesedést, egy boldogságot el fogsz érni”.
Ugyanez vonatkozik a gimnáziumra, az egyetemre és a munkára. Ezekkel majd bizonyos célokat, boldogságot érhetünk el, azt mondják nekünk. A végén, a nyugdíjnál az ember már tényleg gondolkodik azon, hogy „most tényleg, ezekkel a dolgokkal elértem a boldogságot?”
A boldogság nem egy projekt, amit be kell teljesítenünk
Tényleg a boldogság az valamilyen célirányos, beteljesítendő projekt-szerű valami, ami elérhető – vagy kiderül, hogy mégsem? Amiket elértünk, azok gondolatok, képzetek.
Gondolatokat teljesítettünk be. Erről sok tanulmány van, hogy a gondolati vezérelt tudati működés az a megkülönböztetés bölcsességéhez kapcsolódik egyébként a buddhizmuson belül. A megkülönböztetés bölcsességéhez köthető az „ellentétek vonzzák egymást” című működés.
A rendszert nem lehet kijátszani
Erről sok mindent lehet találni, például, hogy az ironikus ellenhatásnak a működése, hogy ha valamit akarunk, akkor érdekes módon a legtöbb esetben, annak az ellenkezője jelenik meg. Ezt nem úgy en bloc akaratról van szó, hanem amikor egy célban, egy gondolatban, egy képzetben látjuk, hogy ettől leszek majd boldog.
Erre nagyon sok példa van, hogy az ember ezt gondolja, azt akarja, akkor úgy lesz az ellentéte, és nem lehet kijátszani a rendszert. Ha az ember azt mondja magának, jó, akkor én innentől kezdve nem fogom akarni a lottó 5-öst, őszintén, nem akarok nyerni, és akkor majd nyerni fog…nem. Ez sem működik.
Boldogság=konstans élvezet?
A másik elképzelés a boldogságról, hogy egyfajta konstans élvezet: amikor nem múlik el az élvezet. Egyszer csak bekapcsol, megisszuk a nektarin-szörpöt mondjuk, és egy élvezet elönti a testünket, és onnantól kezdve a Sport szeletnél is, ez folytatódik, folytatódik és tulajdonképpen nem ér véget. Nyilván ez az élvezethajhászásnak az egyik háttér motivációja, másrészt meg a célirányosságnak a háttér motivációja.
Az az érdekes, hogy az érzésalapú boldogság megfogalmazás hátterében pedig az az azonosság bölcsessége áll buddhista szempontből. Az az érdekes, hogy ebben az esetben nem az ellentétek vonzzák egymást, hanem az azonos az azonoshoz vonzódik. Ebből fakadnak azok a művek, amelyek arról szólnak, hogy bevonzod…a félelmeiddel bevonzod.
A félelem az nem egy gondolat, az egy érzelmi állapot, hogy azzal esetleg bevonzod a tárgyát. Elképzelhető, hogy így is működik, de ezeknek semmi közük nincs a boldogsághoz.
Ma túldimenzionáljuk a gondolatainkat és az érzéseinket, holott úgy tűnik, a gondolatok és érzések nem annyira bírnak befolyásoló erővel a valóságra, mint azt hinnénk, gondolnánk és éreznénk.
Ellentétek vonzásában és a vonzás vonzásában
Tehát amikor a boldogsághoz kapcsolódunk, akkor azt lehet látni, hogy az a boldogságképzet, az vagy a célok ellentétét fogja vagy a félelmeknek megfelelő tárgyat fogja megnyilvánítani.
Az, hogy arányaiban hogyan működik az életünk, hogy az ellentétek vonzásában vagyunk, vagy a vonzás vonzásában vagyunk, ez például attól is függhet, hogy mennyire vagyunk gondolat vezéreltek, vagy mennyire vagyunk érzelem irányítottak, érzelem uraltak.
Amikor a boldogságról beszélünk, akkor ezt a két területet kell magunkban helyre tenni és szépen lassan kisöpörni. A boldogságnak nem a célirányultsághoz, nem a gondolat vezéreltséghez van köze, sem az érezelem vezéreltséghez, de nincs köze az élvezethajhászás folytonosságához sem, hanem valami egész máshoz.
Ezen a ponton érdemes bekapcsolódnunk a buddhista felfogásba
A buddhizmuson belül a boldogságnak a szava a sukha, amiből a „su” azt jelenti, hogy illeszkedik. Ez már önmagában egy nagyon érdekes kifejezés.
A „kha” az lyukat és teret is jelenthet. Azt szokták mondani, hogy tulajdonképpen az a fogalompár, hogy „dukha”, vagyis amikor nem illeszkedik, a „sukha”, amikor illeszkedik, azt szokták úgy is fordítani, hogy dukha=szenvedés, a sukha=boldogság. Önmagában a kifejezés nem erről szól, hanem arról szól a „dukha”, hogy nem jó tér, nem jó luk, nem jól illeszkedik, a „sukha” pedig, hogy rendben van, illeszkedik.
A tengely nem illeszkedik a kerékbe
Ehhez a két fogalomhoz olyan kép társult, hogy a tengely nem illeszkedik a kerékbe. Például, amikor ülünk, meditációt végzünk, akkor olyan, mintha kerék lenne a két lábunk, az a vízszintes, és a tengely pedig a felső test, a középtengelyünk, ami nem illeszkedik. Állandóan mozgunk, nem találjuk az egyensúlyt.
Azt is lehet mondani, hogy ez a dukha-sukha ez nem is annyira a mi gondolatunk szerint a szenvedés, fájdalom és a boldogság, amikor öröm van folyamatosan, vagy beteljesített céljainkhoz kapcsolódik, hanem valami olyanhoz, amikor nem illeszkednek, nem passzolnak a dolgok – vagy pedig passzolnak a dolgok.
A kibillentség állapota
Ha megnézzük, hogy a buddhizmusban hogyan használjuk a dukha kifejezést, akkor azt lehet találni, hogy első dolog a dukha megszüntetése. Nem azt mondja, hogy a sukha, a boldogság elérése az első cél, hanem az, hogy valamilyen módon semlegesíteni tudjuk a szenvedést – ha most a dukhát most mindenképpen a szenvedéssel akarjuk azonosítani.
De látjuk azt is, hogy a dukhának 3 kategóriája van, és nem szenvedés az egyik sem, hanem mindegyik egyfajta kibillentségről, „nem a helyemen vagyok” állapotról szól. Nem stimmelnek a dolgok. Ennek van egy olyan aspektusa, amit valóban lehet a fájdalommal vagy testi szintű dolgokkal azonosítani, de itt is inkább azt mondjuk, hogy a korlátok általi szenvedés – amikor terelve vagyok, amikor a szabadságfokom csökken. Ilyen típusú nem illeszkedésről beszél a buddhizmus.
A második az, amikor megakadnak a dolgok, amikor időben a folytonosság nem stimmel. Elakadások vannak. Erről a buddhizmus azt mondja, hogy a boldogság mulandó természetének a kibillentsége vagy a szenvedése. A harmadik a nemtudásból fakadó nem értés, vagy a lenyomatok, a ragaszkodásnak a nem stimmelő volta.
Meg kell ismernünk a dukhát
Azt lehet tehát látni, hogy amikor a boldogságot szeretnénk megközelíteni buddhista szempontból, nagyon fontos, hogy a kiindulási pontunk a nem boldogság állapotának a megértése legyen. A nem boldogság állapotánál különös dolgokat találunk, hiszen azt találjuk, hogy ennek 3 szintje van: egyik egy térbeli nem illeszkedés, a másik egy időbeli nem illeszkedés, a harmadik pedig az énnel kapcsolatos, egyfajta ragaszkodás, lenyomatok a tudatunkban.
Árnyalja a képet az, hogy „ez az, ami nem az”. Ez az, ami a nem sukha, hanem a dukha. Szuper, akkor, ha ezt megszüntetjük, akkor ott lesz a sukha. Ez nem teljesen így működik.
A buddhista tanítások szerint a dukhát meg kell ismerni. A dukhában meg kell tanulni ellazulni, ami azt jelenti, hogy ha mi a sukhát, az úgynevezett „boldogságot” szeretnénk elérni, akkor először is, ezt a kibillentség állapotot kell minél jobban megismernünk. Nemcsak úgy, hogy megismerjük a természetét, hanem úgy is, hogy megtanulunk együtt élni vele.
A boldogság kulcsa tehát az, hogy meg kell tanulni megismerni és együtt élni a szenvedéssel, ellazulni benne. Nagyon-nagyon fontos rész a megismerés. Amikor mi boldogságról beszélünk, akkor azt gondoljuk, hogy a boldogság kék madara majd egyszer csak leszáll, egyszerűen bekapcsol ez az állapot, illetve, ha beteljesítek valamit, akkor onnantól kezdve boldog ember leszek.
Van egy képzetünk: a boldog ember az, aki…nem is tudjuk általában folytatni a mondatot, de azt gondoljuk, hogy ez egy olyan dolog, ami egyszer csak létrejön, megkapja az ember.
Tudatosság révén érhetjük el a sukha állapotát
A buddhista tanítások szerint ez nem így van. Először is, az ellentétével kell foglalkozni, és a tudatosság révén lehet elérni ezt a híres sukha állapotát. Függetlenül attól, hogy a sukhát használja úgy is a buddhizmus, mint negatív tényező: hogy ragaszkodni is lehet ehhez a sukhához.
Akár már túl is léphetünk a sukhán, ha a boldogságról beszélünk. Megismerés alapú a buddhizmuson belül a boldogság. Általában, amikor örülünk a dolgoknak, a gyönyör állapotában, akkor nem vagyunk tudatosak.
Mi azt nem a tudatosság fejlesztésével kötjük össze, de a buddhizmuson belül nagyon is a tudatosságtól, megismeréstől és megértéstől függ.
A szenvedés megértéséről
Legyen ez az első lépés, hogy a szenvedést megértjük. A szenvedés megértése univerzális. Holisztikusnak kellene lenni, ami azt jelenti, hogy akkor, amikor az ember megismerte a szenvedést, és megtanult együtt élni vele, akkor mindenben ezt észreveszi. Ezt a fajta kibillentséget mindenben elkezdi látni.
Nemcsak arról szól, hogy nekem fáj a fejem, illetve, hogy csak nekem vannak mindenféle skrupulus gondolataim, vagy, hogy csak nekem vannak rossz állapotaim, csak nekem van nemértés állapotom, hanem arról, hogy amikor a dukhával foglalkozunk azért, hogy majd a sukha legyen, nagyon fontos észrevenni, hogy az egész világban ez a jelenség van. Mindenhol ez van, minden kibillentségben van, legyen az térbeli kibillentség (korlátok), legyen az időbeli (elakadások) vagy legyen az lenyomatok.
Egyre inkább mindenben, mindenkiben észreveszzük azt, amit úgy neveznek, hogy dukha. Amikor ez megtörténik, a tudatosságnak egy újabb foka fog megjelenni, és felmerül az a nagy kérdés, hogy „ez miért van?”. Miért van mindenhol dukha, miért van mindenhol kibillentség, mi ennek az oka?
Az elhomályosító fátylak megszüntetése
Ekkor azt mondják, hogy egy mélyebb réteget, a valóság egy mélyebb rétegét kezdjük megérinteni, a szenvedések okait. A szenvedések okait nevezik fátylaknak – elhomályosító fátylaknak. Ezeket kell ahhoz megszüntetni, hogy a boldogság ki tudjon bontakozni. Az a boldogság, ami a megszüntetések után megjelenik, az nem lehet buta. Az nem az a boldogság, amit mi a hétköznapi szinten elképzelünk.
Az ösvényen elért boldogságnak egyszerűen semmi köze nincs ahhoz, ami nekünk a „beteljesítem céljaimat” című boldogság és az „érzelmek, konstans élvezetek” című boldogság, amiről látjuk, hogy az egyik az ellentétét vonzza, azaz biztos, hogy nem fogjuk tudni beteljesíteni, abból nem lesz boldogság. A másik is egy nagyon erős ragaszkodás, ami pedig pont a félelmeken keresztül egyre negatívabb lelkiállapotokat vonz magához.
Célkeresztben a tudatosság fejlesztése
Érdemes egy kicsit magunkban lebegtetni ezt a kérdést, hogy kiderüljön az, hogy az ösvényen elért boldogság, az nem ez, az nem ebben a kategóriában zajlik. Nagyon fontos a tudatosságunk fejlesztése, hogy merjünk foglalkozni akár a saját szenvedéseinkkel, és utána merjünk foglalkozni mások szenvedéseivel is – hogy megértsük ezt a fajta kibillentséget, és ez ne tegyen minket depresszióssá.
Tegyen minket realistává, és arra sarkalljon, hogy kutassuk az okokat, hogy ez miért van így, mi van a hátterében ennek a folyamatnak? Miért kell feltétlenül mindennek kibillentségben lennie?
Mi a meditáció célja?
Amikor elkezdjük ezeket felfedezni, azt mondják, hogy ekkor az ember megérti a meditációt. Megérti, hogy miért kell gyakorolni, s mi az, hogy meditáció. A buddhista tanításokban ugyanis a meditáció semmi másról nem szól, mint, hogy a tudatosságunk fejlesztésén keresztül a szenvedés okainak a megszüntetése.
Amikor ez megtörténik, ez már a harmadik nemes igazsághoz tartozik, a megszűnéshez, azt mondják, hogy innentől kezdve kezd kinyílni a boldogságnak a virága. De ez a boldogság a bölcsességből fakad.
A tudatosság ösvényén elért boldogság
Ha a buddhizmuson belül a boldogságról beszélünk, akkor ez a tudatosság ösvényén elért boldogság, és ráadásul a tudatosságnak a középútján elért boldogság. Nem véletlenül, amikor a boldogságról beszél a buddhizmus, akkor a másik b-betűssel együtt beszél róla: a bölcsesség aspektusaként jelenik meg a boldogság.
Felismerjük a jelenségeket, és a megfelelő dolgoktól el tudunk vonatkoztatni, elengedjük, vagy ellenszereket alkalmazunk, vagy átvágjuk, átalakítjuk, önfelszabadítjuk a dolgokat. Ezáltal pedig kiderül az, hogy tulajdonképpen mi a kezdetek óta a boldogság állapotában voltunk, csak a nemtudás, a tévedés, a tudati szennyeződések miatt a gépezet nem jól működött.
De akkor, amikor ezen az ösvényen, ezen a felfedező úton eljutunk oda, hogy elengedjük a boldogságképzeteinket, és végre elkezdünk a valósággal foglalkozni, azzal, hogy miért van itt kibillentség…egyébként boldog embereket nem olyan egyszerű kutatni. Mert nem nagyon vannak, ha az ember körülnéz maga körül.
Vannak persze boldogságpillanatok és beteljesedéspillanatok, kinyílt pillanatok, de az, hogy miért nem a boldogság állapotában időzünk, nagyon komolyan ebbe az irányba kell kutatni, hogy mi az, amiben időzünk, milyen okok miatt időzünk ebben, és ezeket az okokat hogyan sikerül megszüntetni, semlegesíteni. Ha ezt elérjük, kinyílik a tudatosságnak, a bölcsességnek a boldogságállapota.
A boldogság és az elégedettség kapcsolata
Ha a hétköznapi életre ezt az egészet lefordítjuk, azt mondhatjuk, hogy akkor, amikor az ember elégedett, akkor sokkal közelebb áll a boldogsághoz, mint azzal, amit ma azonosítunk a boldogsággal.
Egy elégedett ember ragaszkodásmentes, ellazult és középen van.
Ráadásul, ha valaki az elégedettséget a tudatosság révén éri el, akkor az a fajta bölcsesség is jelen van az elégedettségben, ami után kinyitja a boldogság kapuját.
