Együttérzés

Lengyel Vanda

Lengyel Vanda vagyok, 1988. szeptember 5-én születtem Kárpátalján. Amióta az eszemet tudom, rajongva szeretem a történeteket. Ez a szenvedélyem két módon is formát öltött: imádok olvasni és írni.

Kis túlzással, de azóta vagyok könyvmoly, amióta megtanultam olvasni. A könyvek iránti csillapíthatatlan étvágyam óhatatlanul is magával hozta a vágyat, hogy magam is megpróbálkozzak az írással.

Ez vezetett végül is ahhoz, hogy 2005-ben felvételiztem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar-angol szakára. Itt aztán kinyílt előttem a világ: azt tanulhattam, amit akartam, és szabadon lehettem az, aki valójában voltam. Mind a környezet, mind a körülöttem lévő emberek fantasztikusak voltak, nagyon sokat alakítottak a személyiségemen.

Miután lediplomáztam, az élet sokhelyre elsodort, és az új szituációkra igyekeztem mindig kalandként tekinteni. Szerencsém volt kipróbálni magam tanárként, aztán 3 évet Angliában töltöttem.

Bármilyen munkát is végeztem, tökéletesen alkalmazkodtam az aktuális környezetem elvárásaihoz, egy valamiben azonban sosem változtam: folyamatosan fabrikáltam a lelkem diktálta történeteket, persze kizárólag a fiókom számára.

Ugyanazért írok, ami miatt tanítani is szerettem. Úgy érzem, ha már egyetlen egy embert megérintettem a mondanivalómmal, egyetlen egy embernek tudtam motivációval szolgálni, esetleg segítségül tudtam lenni a megélt tapasztalataim által, már elmondhatom, értékes munkát végeztem, adtam valamit a „Nagy Közösbe”.

Ha két dolgot kellene mondanom, ami a leginkább jellemez, akkor az a kíváncsiság és mások elfogadása. Folyamatosan keresem az utamat, és mivel nyitott vagyok, az életről és annak céljáról alkotott véleményemet is hagyom az engem ért behatások alapján formálódni.

Gyűlölöm a címkéket, így vallási nézettől, nemi hovatartozástól függetlenül szeretném másokban megtalálni azt, ami szép. Mivel nem ismerek izgalmasabb dolgot egy üres lapnál és a rajta villódzó kurzornál, az írást továbbra is az életem fontos alappillérének tekintem.