A szenvedés során természetes, hogy keresni akarom az okát, hogy az honnan ered, mi okozza a szenvedést, de valahogy az örömnél kevésbé akarjuk keresni, addig, amíg tart az az állapot, hogy örülök. De mi van akkor, amikor ez megszűnik?

Akkor vissza kell kapcsolni!

Világos, hogy akkor el tudunk feledkezni róla, mert az ember akkor éberebb, amikor meg kell szüntetni valamilyen problémát – amikor viszont ellazulhat, amikor örül, akkor erről elfeledkezik. Aztán kizuhan egyszer-kétszer a saját Édenkertjéből, a csatornán keresztül, és akkor rájön, hogy lehetne ezt az állapotot mégiscsak megtartani. Ez csak tapasztalás és helyes hozzáállás kérdése.

Az az érdekes, ha megtapasztaltuk az öröm okát, mert szerencsére van ilyen, akkor rájövünk, hogyan tartható meg – vagy az is, hogy ez az öröm hova vezet. Talán azért veszítjük el, mert nem helyes módon szereztük meg. Ha helyesen szerezzük meg, akkor lehet, hogy tovább meg tudjuk tartani.

Van például egy alapszabály.

Ha az ember csak személyes boldogságra vágyik, akkor pillanatok alatt elmagányosodik. Ha másokat is szeretne ebbe belevonni, akkor kiderül, hogy mások boldoggá tételével, a másoknak nyújtott segítséggel erényt szerez, és ezáltal a másik ember is előbb-utóbb arra fanyalodik, hogy téged boldoggá tegyen. Arra érez késztetést, hogy boldoggá tegyen téged.

Ekkor elkezd a környezet és közted egy fantasztikus visszacsatolás beállni. És egymás kölcsönös boldogságán dolgozunk, és nem pusztán az egyén elszigetelt boldogság-munkáját végezzük – egy ilyen kis tégelyben.

Ennek az elszigeteltségnek a felszámolása a boldogság előfeltétele. Nézd meg, hányan élnek elszigeteltségben a digitális függőségtől kezdve, az egyébként jó anyagi viszonyokig. Japánban több millió ember van, akik nem hagyják el fizikailag az apartmant többet, mint heti egy alkalom.

Mindent elektronikusan intéznek, vásárlás odajön kézbesítve. Ők egyedül – és minden emberi kapcsolatuk már digitalizált. Heti egynél többször nem mennek ki, van, aki még a havi egyet se, és heti egynél többször nem hallanak élő emberi hangot.

Erről külön tanulmányok készültek, hogy ez, hogy lehetett így – hogyan jutott ide a japán társadalom. Kiderül, hogy ezek az emberek nem boldogok. Ezek egy homeosztázisban élnek. Megszokták – és a megszokás nem ugyanaz, mint a boldogság-, és ebből a rendszerből már nem akarnak kilépni, rengeteg ok miatt. A környezetről való leválasztódás, a többi emberről való leválasztódás az a boldogság hiánya.

Ha megtanulunk közösen cselekedni, egymáshoz viszonyulni, akkor a helyzetünk pozitív irányba változik.

Nagyon érdekes az, hogy az öröm, az valaminek a következménye. Ha megtaláljuk ezt a nagyobbat, ami például a társasság, a közös jelenlét, az egymáshoz való viszonyulás teljessége, akkor az öröm és boldogság forrását is megtaláljuk.

Soha nem gondoltam volna, hogy a közös cselekvés, a közös munka, az annyira össze tudja hozni az embereket, mint például a templomi közösség működése, ahol nagyon sok ember megfordul. De az, hogy közösen gyakorlunk, közösen étkezünk, közösen gyakorlunk – ez egy boldog közösséget tud teremteni. Ez akkor derül ki, ha kilépsz onnan. És elmégy egy egyéni tanítóútra, ahol körül vagy véve emberekkel, de nem abban a közösségben élsz, ahol ez a sok-sok cselekvés, sok-sok gyakorlat, a munka, az étkezés, egyfajta tégelyben összeolvasztja az embereket.

A saját akaratukból. A saját szándékukból kifolyólag.

Hiány tüneteim voltak, jó volt visszatérni. Jó volt ismét, így Titeket látni, illetve a templomban élőket. Egyszerűen azért, mert ez ennek az örömnek a forrása.

Ha megnézed, ez honnan jön: nem pusztán abból, hogy jó étkeket eszünk, vagy jó munkát végzünk vagy Zent gyakorlunk, amiben tényleg hiszünk, mert működik- hanem abból a közösségből származik, hogy egymást segítjük ezen az úton. Egymásnak főzünk, egymásnak dolgozunk.

Ezek alaptörvények, egy helyes családi élet ezt mind hozza. Ekkor rájövünk, hogy lehet ezt az örömteli állapotot megtartani, hogyan lehet az ingerküszöböt annyira lecsökkenteni, hogy már egyszerű dolgoknak is örüljünk. Ez tartósítható. Megosztható. Oda-vissza, az ember és ember között, az ember és embercsoport között működtethető. És ami a legfontosabb, továbbadható.

A közösség ereje

Ma már az emberek nagy többsége nem hisz a közösség erejében, vagy egyszerűen csak nem érünk rá más embertársainkkal foglalkozni. Pedig nagyszüleink még ismerték a kaláka fogalmát, és sokan így építették a...

Van-e helye a protestáns istenhitnek a 21. század materiális világában?

A 21. század világát az anyagi javak és a technológiai fejlődés uralja, amely jelentős hatással van az emberek életére, gondolkodására és értékrendjére. A modern kor kihívásai között szerepel a vallási hagyományok és a spirituális értékek helyének újraértelmezése. A...

„Sűrű sötét van mindenfelé…”

Sötétségben kelünk és sötétségben fekszünk. A köztes időszakban a Nap egyre gyérülő fényével néz le ránk. Bár a harcok nem kerültek közelebb hozzánk, a háború ocsmány valósága és következménye már nem, hogy csak az ajtón kopogtat, de velünk sétál a sötét szobákban....

A testi vágyaink tudatos irányítása minőségi javulást hozhat az életünkben

Bár a szexuális forradalmon már több évtizede túl vagyunk, mégis, ha a szex, a szexuális vágy megélése kerül terítékre, sokan még mindig frusztrációval, gátlásokkal terhelve gondolnak a témára, mások épp ellenkezőleg, túlzott vélt vagy valós magabiztosságukban a téma...

Lehet, hogy kiválasztott vagy?

Már az első század végén voltak olyan teológiai viták, amelyek Isten és az ember viszonyát próbálták megfejteni. A felvilágosodás mutatott rá először a deista eszmében, hogy ugyan létezhet Isten, vagy egy felsőbb erő, hatalom, aki/ami megalkotta az egész univerzumot...

Szabadság és szabad akarat

A filozófia egyik legrégebben vitatott témái közé tartozik a szabad akarat kérdése. Létezik-e egyáltalán ilyen, mi vagyunk a saját sorsunk kovácsai, esetleg egy felsőbb erő által kijelölt ösvényen lépegetünk végig mindannyian, egy előre megírt forgatókönyv szerint?...

Hogyan éljünk túl egy érzelmi csalódást?

A csalódás negatív érzelmi állapot, amely általában az elvárásaink és az azzal ellentétben álló valóság összeütközése miatt alakul ki bennünk. Ha csalódunk, tulajdonképpen a valakihez/valamihez fűződő reményeink lesznek egycsapásra semmivé. A szóban forgó érzelmi...

Tudjátok-e, mi a lélek feladata?

A lélek, mint kifejezés, nagyon sokrétű, komplex fogalom, amelynek megközelítése többek között vallási-, filozófiai-, kultúrtörténeti szempontból is elképzelhető. A lelket gyakran a test kézzel nem fogható, testetlen lényegének tartják, egyes esetben a szellem...

Kitartás – az egyik legfényesebben ragyogó emberi érték

Búvóhely. A legtöbb embernek van ilyen. Ahova a nehéz óráiban menekül, amitől/akitől erőt remél és kap is. Ez a menedék lehet kézzel megfogható dolog, de éppúgy formát ölthet egy szép történetben. Én az utóbbival tudok a leginkább azonosulni. Szerencsés vagyok, mert...

Így élünk mi református magyarként Érmelléken

Tisztelt olvasó! Újraközölt írást olvasol épp. A cikket a Sárospataki Füzetek szerkesztőségének felkérésére írtam a "Körkérdés - Határtalanul magyar" rovatba, és a Trianon 100 című 2020/2 számában jelent meg. Amiért aktuálisnak éreztem az együttérzés weboldalon is...

Aggodalom, bűntudat, bizonytalanság – profitálhatunk-e a negatív érzésekből?

Aggodalom, bűntudat, bizonytalanság – mintha a modern ember mindennapjait írtuk volna le néhány negatív csengésű szóval. Bár kétségtelen, hogy ezek a kifejezések a lelki szemeink előtt csupa kellemetlen megélt múltbéli szituációt idéznek meg, nem kerülhetjük meg a...

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás