(Jelen írás a lap alján található videó átirata, amit az iszlam.com bocsátott rendelkezésünkre.)
Az első részben a tanúságtételről beszéltünk.
Miután elmondtuk a tanúságtételt, Isten kegyelméből megtisztultunk a bűneinktől. Egy teljesen új lappal kezdhetjük az életet, olyan bűntelenül, mint hogyha aznap születtünk volna.
Egy prófétai kortárs megkérdezte a prófétát -béke legyen vele-, hogy mi van azokkal a jótetteinkkel, amiket még az iszlám felvétele előtt tettünk?
Vajon azok megmaradnak-e?
Amire azt a választ kapta, hogy azzal, hogy őt Isten olyan kegyben részesítette, hogy megnyitotta a szívét az iszlámra, azt azzal érte el, hogy előtte ezeket a jótetteket véghez vitte. Tehát az iszlámra, arra, hogy mi megtaláltuk az iszlámot, és arra, hogy megnyílt rá a szívünk, úgy kell tekintenünk, mint Isten adományára és jutalmára – és hálát adni ezért a nagy kegyért, hogy ebben részesített minket. Tehát, ha felvettük az iszlám vallást, eltöröltettek a bűneink, tiszta lappal kezdhetünk.
De hogy tartsuk meg, hogyan őrizzük meg ezt a tiszta állapotot? Ebben segít nekünk az iszlám második pillére: az ima, az imádkozás. Mint bizonyára a legtöbben tudják, az iszlámban napi 5 ima a kötelező ima:
- Hajnali ima
- Déli ima
- Délutáni ima
- Naplementi ima
- Esti ima
Az imák elvégzésének idejét imaidő táblázatok adják meg, amelyeket a Nap állása alapján számolnak ki.
Az 5 ima ideje egy nem teljesen fix időpont, hanem ez egy időintervallum, amiben megtehetjük a napi 5 imának az imádkozását. Viszont a legjobb mindig az imát az imaidő előtt kezdeni, akkor az Istennek a legtetszőbb az ima – az idejében elvégzett ima. Kivéve az esti, éjszakai ima, amit jó minél tovább húzni – de még éjfél előtt imádkozni.
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért kötelező az ima?
Milyen Istenszolgálat az, amit kötelezően teszünk meg, előírtan?
Az vajon mennyivel jelent többet, mint az, hogy most én mondjuk úgy érzem, hogy imádkoznom kell, imádkozok – ha nincs kedvem, akkor pedig nem imádkozok, de magamtól teszem, és nem pedig a kötelező volta miatt.
Tudjuk, hogy az ember milyen. Amíg kötelező valami, addig csinálja, de ha már nem kötelező, akkor bejön az, hogy nincs kedvem, most nem imádkozom: majd holnap, majd jövőhéten. S akkor ez így, egyre inkább sok embernél lejjebb hagyna. Márpedig az ima az egy olyan dolog, hogy amikor Isten előtt vagyunk, Istennel vagyunk szemtől szembe. Isten hall és Isten figyel minket ima közben. Ez egy olyan kapcsolat ember és Isten között, ami másban, máskor nem tud ilyen nyilvánvalóan megvalósulni.
Minden embernek szüksége van az imádkozásra. Az ima testi és lelki feltöltődést jelent a muszlimok számára. Azért van ez így talán, Allah tudja, de én azt gondolom, azért van ez így elosztva az 5 ima, hogy a nap minden részében legyen olyan fix időpont, amikor Istenre emlékezünk – amikor megemlékezünk róla. Amikor abbahagyjuk a jövés-menést az evilági életünkben, és csak Isten felé fordulva megtesszük felé az egyik legfontosabb Istenszolgálatunkat.
Fontos, hogy az ember késztetve legyen arra, hogy mindennap, a nap minden időszakában legalább egyszer Isten felé forduljon. Ezt főleg mi, hölgyek érezzük, hogy milyen az, amikor imádkozunk vagy amikor nem imádkozunk – hogy mit jelent valójában egy imádkozással töltött időszak. Mert az iszlám szerint a nők, azok, mikor menstruálnak, akkor nem imádkozhatnak. Fohászkodni lehet, de az imát, a kötött imát, a kötött mozdulatokkal, szavakkal, menstruálva, egy nem megtisztult állapotban, nem lehet. Tehát ilyenkor a muszlim nő nem imádkozik. Ez az időszak a legtöbb muszlim számára egy olyan időszak, amikor a végén már alig várjuk, hogy újra imádkozhassunk, mert már nem érezzük magunkat jó muszlimnak. Mert nagyon hiányzik Istennek a közelsége, az, hogy ismét közel kerülhessünk hozzá.
Az imában van az a rész, amikor leborulunk, és az arcunkat lerakjuk a földre Isten előtt. Ez az a póz vagy testtartás, amikor a legközelebb vagyunk Istenhez. Nemcsak a lelkünkben, de a testünkben is kifejezzük felé az alázatunkat. Ebben a helyzetben kerülünk a legközelebb hozzá, és ez, hogy naponta többször megtesszük, erősít minket a hitben és az alázatban, és abban, hogy az ember átérezze Isten feljebbvalóságát, és az ember helyzetét Istenhez képest, ebben a világban.
Az iszlámban az ima kötött mozdulatsorokból áll, és kötött szövegű. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem úgy imádkozunk, ahogy éppen nekünk jólesik? Miért nem azokkal a szavakkal, amiket éppen mi gondolunk?
Az iszlámban az imát egy nagyon szép helyzetben kapta meg az ember. Mégpedig úgy, hogy a prófétának -béke legyen vele- Gabriel angyal tanította meg az imádkozást. Abban a mozdulatsorban, azokkal a szavakkal imádkozunk, ahogy Gabriel -béke legyen vele- megtanította a prófétának -béke legyen vele. Az iszlámban nagyon fontos az, hogy a vallásunk alapjai változatlanok legyenek. Nem lehet az, hogy én most ezt így gondolom, ez nekem így tetszik, én inkább így csinálom. Aztán már a gyerekemnek is így tanítom meg, a gyerekem is változat majd rajta az évek során – mondjuk így 500 év múlva fel sem lehet ismerni, ahogy én imádkozom, vagy amit én csinálok, az az iszlám. Akkor az már egészen más vallás, mert az idők folyamán annyira elferdül, hogy az, amit a próféta tanított, már köze sincs ahhoz, amit mondjuk valaki 500 év múlva csinál.
Nem. Az iszlámban mindent úgy csinálunk, a mozdulatokat is, a szavakat is, ahogy azt az angyal megtanította a prófétának -béke legyen vele. Ahogy ezeket a mozdulatokat végezzük ima közben, ahogy meghajolunk Isten előtt, ahogy leborulunk Isten előtt, ahogy fölállunk, föltesszük a kezünket, és Allah Ahbart mondunk (Isten a legnagyobb) – tehát ahogy ezeket a mozdulatokat tesszük és szavakat mondjuk hozzá, és tudatában vagyunk a jelentésének, átérezhetjük azt, hogy ezek nem csupán szavak és mozdulatok. Az ima a mozdulatokkal és a szavakkal is kifejezi azt, amit éppen teszünk az imában. Amikor meghajlunk és hálát adunk Istennek, vagy amikor leborulunk, és könyörgünk Istenhez. Az, hogy mit miért csinálunk, annak mindennek oka van. Ez az ok valamikor nyilvánvaló, valamikor az ember előtt rejtett ok, de akkor is mindennek megvan az oka, és minden egy rendszerben van.
Az imában kötött a szöveg is. Az imának az egyik kötelező része, amikor elmondjuk az imában, az Al-fatiha, a megnyitó szúrát. Ez a szúra a Koránból vett rövid rész, az első fejezete a Koránnak. Ez csak egy 7 soros fohász tulajdonképpen, amit ugyanazokkal a szavakkal, szóról-szóra mondunk, mint ahogy ezt Isten kinyilatkoztatta. Amikor ezt kimondjuk, nem csupán szavakat mondunk ki, hanem Isten szavait mondjuk ki. Isten szavai pedig olyanok, amelyek képesek megrengetni a földet. Igazán hatalmas szavak ezek – és attól függően hatalmasok, hogy az ember milyen hittel mondja.
Az ima az egy nagyon erős dolog – nagyon nagy áldással járó dolog, attól függően, hogy az ember mennyire érzi ezt át, mekkora közelségbe kerül Istenhez. S azt, hogy milyen közel kerülhetünk Istenhez, nagyban befolyásolja az, hogyan végezzük az imát. Naponta elvégezzük-e az összes kötelező imát, vagy pedig csak hébe-hóba végezzük az imáinkat? Úgy végezzük-e el, ahogyan az előírt, vagy úgy végezzük el, ahogy az éppen eszünkbe jut, hogy végezzük?
Felmerülhet a kérdés, hogy ha egy muszlim, kötött mozdulatokkal, kötött szöveggel imádkozik, akkor hol tudja kifejezésre juttatni a saját kéréseit, a saját gondolatait, a saját hálaadását?
Míg a keresztényeknél az ima és a fohász eléggé egybefonódik értelmében, addig az iszlámban az ima s a fohász eléggé elkülönül egymástól.
Az ima tulajdonképpen egy istentisztelet. Úgy gondoljunk rá, mint egy istentiszteletre, amit mi rendezünk, egyedül vagy pedig csoportosan imádkozunk -több muszlim együtt-, akkor együtt rendezzük az istentiszteletet – ahol kötött mozdulatok vannak, kötött szöveg. Ez olyan kötelező istenszolgálat, aminek Isten szabta meg a módját.
Viszont vannak a fohászok. Itt lehetségesek azok a kérések, hálaadások, amikkel én, a saját szavaimmal fordulok Isten felé. A fohászoknak nincs kötött idejük, nincs kötött módjuk. A kezemet fölemelem, összezárva – így a legszebb fohászkodni Istenhez, hiszen ilyenkor kérünk vagy hálát adunk. Ez a kézmozdulat fejezi ki a legjobban azt a szándékot, amivel Isten felé fordulunk. A fohászt legjobb az imairányba végezni. De, ha nem imairányba végezzük, akkor is elfogadott, hogyha tiszta szándékkal és tiszta szívvel fordulunk Isten felé. Fohászkodni akármikor lehet, azokkal a szavakkal, amelyekkel a muszlim jónak látja, akár éjszaka, akár a hajnali órákban, bármikor.
Sokan vannak olyanok, akik még az iszlam.com-ra is írnak, érdeklődnek, hogy ők nagyon szeretnének muszlimok lenni, de, van az 5 kötelező, ami, amit ők nem látják megvalósíthatónak, hogyan tudnák ezt bevinni az életükbe. Ők dolgozó emberek, hogy tudnák megoldani, hogy a munkahelyükön tudjanak imádkozni – hogy ezt, hogy oldják meg? Erre az iszlám több módot is, több könnyebbséget ad az embernek. Egyik se az a könnyebbség, hogy hagyjuk el az imát. Az ima az egy kötelező Istenszolgálat – amikor én felveszem az iszlám vallást, azzal elismerem a helyzetemet Isten előtt. Mint muszlim, az a legelemibb kötelességem, hogy azokat a dolgokat, amiket Isten elvár tőlem, azt megtegyem. Márpedig a napi 5 imát Isten elvárja tőlünk.
Hogy ha valami közbejön, és mégsem tudunk úgy és akkor imádkozni, amikor ezt meg kéne tennünk, akkor lehetőségünk van könnyítésre. Az egyik ilyen lehetőség az imák összevonása. Az imákat össze lehet vonni, de nem mindegy, hogyan. A hajnali imát nem lehet összevonni semmivel. A déli imát és a délutáni imát össze lehet vonni úgy, hogy vagy a déli ima után, a déli ima idejében, elvégzem a délutáni imát is. Úgy is össze lehet vonni, hogy a délutáni ima idejében, először elvégzem a déli imát, és utána a délutáni imát. Ezt a két imát lehet összevonni – vagy pedig össze lehet vonni a naplementei imát az esti imával, vagy éjszakai imával: naplementei ima idejében elvégzem előbb naplementei imát, utána az esti imát, vagy pedig az esti ima idejében elvégzem előbb a naplementei imát, és utána az esti imát. Azt tehát nem tudom megtenni, hogy a délutánit meg a naplementei imát összevonom, mert azt nem lehet. Azt se tudom megtenni, hogy három imát vonok össze – mert azt nem lehet. Tehát, hogyha úgy meg tudja valaki oldani az imádkozást, hogy a délit a délutánival, vagy a naplementeit az estivel összevonja, azt úgy meg tudja tenni.
A másik könnyebbség az, hogy Isten nem vár el tőlünk olyan dolgot, amit nem tudunk megtenni. Viszont ehhez hozzátartozik az is, hogy azt, amit meg tudunk tenni, azt Isten elvárja tőlünk, hogy megtegyük. Hogyha valaki olyan helyzetben van, hogy mondjuk egész nap vezet, és nem tud megállni, az például vezetés közben is tud imádkozni, vagy ülve tud imádkozni. Ha nem tudja megoldani, akkor imádkozzon inkább ülve, és a fejével jelezze a mozdulatokat – vagy imádkozzon csak állva, és ne boruljon le. De ez az ima – hogyha tényleg nem tud máshogy imádkozni-, még mindig jobb, mint az az ima, amit nem tesz meg. Mert az egyik az egy elfogadott ima lesz, Insallah, ha Allah is úgy akarja, de amit nem imádkozik, azt nem tudja elfogadni – akkor nincs ima. Ide vonatkozik az is például, ha én ne adjisten, beteg vagyok, és nem tudok fölkelni, mert annyira gyenge vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy nekem nem kell imádkozni – akkor ez azt jelenti, hogy imádkozok ülve, vagy imádkozok fekve. De ha az imaidő eljön, akkor én, mint muszlim, nekem imádkoznom kell. Mert azért vagyok muszlim, hogy Isten akaratának engedelmeskedjek, és ilyenkor imádkozok fekve.
Volt olyan testvérem, aki arra hivatkozva, hogy őneki vakbélműtétje volt és nem tudott lehajolni, és nem akart úgy imádkozni, hogy nem tud leborulni, meg lehajolni, inkább nem imádkozott. Nem! Ez nem helyes – akkor imádkozzon úgy, hogy fekszik a kórházban, akár még nem is Mekka felé fordulva, de imádkozik.
A másik dolog, hogy az imát Mekka felé fordulva tesszük. Az imairányunk az a Mekkai Tilalmas Mecset, afelé fordulva imádkozunk. Ennek az iránya, itt Magyarországon, dél-kelet irányban, 140 fok. Ha ezt otthon be tudjuk magunknak állítani, vagy a munkahelyünkön, de ha például utazunk, és nem tudunk sehogyse tájékozódni, és abszolút nem tudjuk eldönteni, az sem baj. Akkor szándékunk szerint a legjobb irányba álljunk be, és Insallah, akkor Allah úgy fogadja el az imairányunkat. De törekedjünk arra, hogy az ima iránya meglegyen.
Azt kell mindig eldöntenünk – így újmuszlimként én tudom, mert én is így voltam vele -, hogy ugye mindig nehéz a következő lépést megtenni, hogy az emberek felé is felvállalni a muszlimságunkat. Most sokszor van az, hogy munkahelyen úgy gondoljuk, hogy nem, nem megoldott az imádkozás, mert mit fognak szólni.
Mit fognak szólni a főnökeink, a munkatársaink?
Hova vonuljak el?
Sok ilyen félelemmel nézhet szembe egy újmuszlim. Én ezt úgy tapasztaltam – vagy legalábbis nálam úgy volt-, hogy a félelmeim mindig sokkal nagyobbak voltak, mint aztán megbizonyosodhattam róla, hogy nem volt jogos ez a félelem, hála Istennek.
Merjünk lépni. Puhatolózzuk ki szépen, finoman, hogy a főnökeink mit szólnának hozzá, hogy a munkatársaink mit szólnának. Merjük azt elindítani, hogy a munkahelyünkön el tudjuk végezni az imát, az előírt 5 időben, az előírt mozdulatokkal. Insallah, Allah megsegít mindenkit, aki fohászkodik hozzá, és megadja neki, ha nem is mindjárt, de folyamatosan fohászkodva, Insallah, meg fogja kapni azt a módot, hogy valóban úgy végezhesse el az Istenszolgálatait, ahogy azt kell. Allah meghallgatja azokat a fohászokat, amelyek valóban szívből jönnek, és valóban a mi javunkra vannak.
Ne féljen az újmuszlim sem azoktól a lépésektől, hogy ő fölvállalja a vallását, hogy megteremtse a módot ahhoz, azokat a körülményeket az életében, hogy ő megtudja tenni a napi 5 imát. Hiszen egyetlen imának a hossza, még egy újmuszlim esetében is, 10 perc. Ha ezt nem tudja megtenni, mert ez lehetetlen a számára, az Imádkozás című könyvben megtalálhatjátok, hogy mik az imának a kötelező vagy a szunna, vagyis a szorgalmi elemei.
Ha csak a kötelező elemeket tartja meg egy imában, akkor annak az ideje, ha egy újmuszlim végzi, tehát lassabban megy, akkor is 5 perc alatt megoldható. Most én úgy gondolom, hogy 5 percet bármelyik munkahely kibír, azzal, hogy én elvonulok imádkozni. Nem cigarettára gyújtok, nem telefonálgatok, hanem 5 percet Istennek szentelek.
Végezetül el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon mi az az ima?
Mit jelent a számunkra az ima?
Azzal, hogy én Isten felé fordulok, hogy én Istennek hálát adok, hogy Istenhez fohászkodok, az vajon kinek számít, kinek hasznos?
Istennek vagy nekem?
Isten olyan mérhetetlenül hatalmas, én pedig egy olyan apró pontja vagyok ennek az egész Teremtésnek, hogy Istennek az én imám nem számít, tehát nem lesz tőle se jobb, se több – viszont én az ima által jobb leszek és több leszek. Minél többet imádkozok, minél nagyobb átéléssel, minél nagyobb hittel imádkozok, annál több leszek és annál jobb leszek.
Majd újmuszlimként megtapasztaljátok majd, Insallah, ha elkezdtek imádkozni, hogy a napi ima egyre közelebb visz titeket Istenhez, és egyre bensőségesebbé teszi a kapcsolatotokat Istennel.
Remélem, hogy tudtunk segíteni nektek abban, hogy az imával kapcsolatos legfontosabb kérdésekre választ adhassunk.
Magukat az imákat, az imáknak a leírását, az imáknak a meneteit, hogy kell elvégezni, megtalálhatjátok az iszlam.com oldalán is, letölthető könyvekben, illetve videókban is, de majdnem mindegyik nagy iszlám szervezetnek a honlapja bemutatja az imáknak a menetét.
Itt majd tájékozódni tudtok arról, hogy végezhetitek el az imákat. Allah segítsen mindannyiunkat abban, hogy az imáink meghallgatásra találjanak és elfogadásra találjanak. Allah adja, hogy mindannyian olyan közelséget érjünk el az imában Isten felé, ahogy azt a jóra valók és az Istennek leginkább tetsző emberek teszik. Ámen.
