Aggodalom, bűntudat, bizonytalanság – mintha a modern ember mindennapjait írtuk volna le néhány negatív csengésű szóval.
Bár kétségtelen, hogy ezek a kifejezések a lelki szemeink előtt csupa kellemetlen megélt múltbéli szituációt idéznek meg, nem kerülhetjük meg a tényt, hogy mindegyiknek megvan a maga haszna is. Persze, ha „profitról” beszélünk, a felsorolt érzelmek minősége és mennyisége, azaz adagolása kulcsfontosságú. Ismerjük a mondást, miszerint valami:
„kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben méreg”.
Mint ahogy az lenni szokott az életben, a „túl sok” ezekből az érzésekből is megárt, sőt beláthatatlan sérüléseket is okozhat bennünk, ám kis adagokban pozitív irányba is fordíthatja az életünket.
Aggodalom – amikor a lelkünk idegeskedik
Úgy tűnik, az aggodalom, az aggódás a felnőtt élet kötelező velejárója. Az aggodalom alapvetően egy negatív természetű gondolat és érzés, amely, bár a jelenben zajlódik, minden esetben a jövőre vonatkozik. Az aggodalom, mint érzés a félelmeinkből táplálkozik és egy számunkra komoly fenyegetés esetleges valósággá válása miatt alakul ki bennünk.
A pénzügyeken vagy az egészségügyi állapoton való aggodalmaskodás igencsak gyakori vendégeink a hétköznapokban – különösen most, amikor úgy tűnik, a világ épp a feje tetejére készül állni. De nemcsak saját magunkért aggódunk: a szeretteink biztonsága, jóléte, sőt, akár tágabb értelemben véve, a világ, a környezet épségének vélt vagy valós fenyegetettsége is nyugtalansággal töltheti el a szívünket.
Hogyan fordítsuk hasznunkra az aggodalmat?
A kis mértékű aggodalom tudat alatt is óvatosságra int minket. Valószínűleg nem fogalmazzuk meg magunkban, de emiatt az érzés miatt nyúlunk önkéntelenül a biztonsági öv felé, ha autóba ülünk, emiatt kötünk biztosítást a házunkra. A tudatalatti, egészséges aggodalom sarkall bennünket a veszélyes helyzetek elkerülésére is.
A kibeszélt, megélt aggodalom segíthet megismerni a világot: információt gyűjthetünk általa a személyes „mumusunkról”, ami segíthet közelebbről górcső alá venni és megismerni a félelmeinket, majd elengedni azokat.
Bűntudat – a csillapíthatatlan mardosás, ami lelki iránytűként is szolgál
Lelkiismeretfurdalás, megbánás, lelkifurdalás – nevezzük bárhogyan is a bűntudatot, az biztos, hogy ez az érzés, amit nem lehet átverni, nem lehet hazugsággal, önámítással elhallgattatni.
A szóban forgó negatív érzés általában azért alakul ki bennünk, mert úgy érezzük, valamely tettünkkel érzelmi és/vagy fizikai sérülést okoztunk a másik személynek. A bűntudat, egészséges mértékben segíti az önmagunkra való reflektálást, megmozgatja a lelkiismeretünket, és arra sarkall, hogy jobb emberek legyünk – például, hogy a saját hibánkat beismerve és felvállalva őszintén kérjük az általunk (meg)bántott ember bocsánatát.
A bűntudatra való képességünk fontos és szükséges emberi tulajdonságunk – annak hiánya nagyon komoly szociopátiás mentális zavart sejtet.
Bizonytalanság – nemcsak negatív hozadéka van
Senki nem éli meg jól azt, ha úgy érzi, kicsúszik a lába alól a talaj. A bizonytalanság tulajdonképpen a terveink, a jólétünk és a jövőbe vetett bizodalmunk megrendülésének egyik megnyilvánulása, s mint olyan, szintén negatív érzés. A túlzott bizonytalanság tétovává, cselekvőképtelenné tesz minket, hiszen a jövőtől való félelem terhe alatt nehezen tudunk dönteni, dűlőre jutni egy-egy fontos kérdésben.
Kis mértékben azonban a bizonytalanság is lehet „orvosság” – hozzásegíthet minket a látókörünk tágításához. Ha valamiben ugyanis kissé bizonytalanok vagyunk, az adott dolgot, lehetőséget több szempontból is górcső alá vesszük, ezáltal közelebb kerülhetünk ahhoz, illetve jobban megérthetjük annak természetet és a végső döntésünk lehetséges következményeit. A bizonytalanság segíthet minket az útkeresésben és egyazon dolognak a több oldalról való megvizsgálásában is.
Csong An Szunim, az Eredeti Fény Zen Templom apátjának feltették a kérdést:
Ha tudom azt, az eszemmel, hogy felesleges aggódni a jövőért, ahogy az előbb is mondtad, akkor miért aggódom mégis? Miért nem tudom kikapcsolni? Miért nem lehet ezt valahogy egyszerűbben?
Ő így vélekedik e témákról:
A belső megoldatlanságok miatt. Az igazi aggodalom az, hogy a saját hibáinkból, megoldatlanságainkból egy következő helyzetet sem tudok megoldani.
Tehát nem tudok megfelelni annak, ami elém jön, mert már a múltban sem feleltem meg. A saját karmikus letisztultság hiány, a karmikus akadály, ezek azok, amik az aggodalmat (jövő), bűntudatot (múlt), bizonytalanságot (jelen) sugározzák. Ezek teljesen egy tőről fakadnak. Ahogy a félelem, harag, agresszió is.
Nézd meg, hogy nemcsak a jövő miatt aggódsz, a jelenben ottvan a bizonytalanság, és a múltban a bűntudat. Ezeket kell megnézni, hogy ezek hogyan lesznek egy egyenes, és hogy mit kell ahhoz kijavítani a tudatban, hogy ezek megszűnjenek.
De mi van akkor, ha a jövőre való félelmeim azok tőlem függetlenek, vagy tőlem függetlennek tűnnek? Világpolitika…
Az Tőled független?
Gazdasági helyzet…
Az is független? Hogy lehet független? Ugyanabban a világban élünk. Azt mondhatod, hogy szerinted tevőlegesen nem tudod befolyásolni ezeket a folyamatokat…de ne mondjad. Mert befolyásolni tudod. A tudat minőségeddel hatsz a környezetedre. Ez a tudat minőség nagyon sok hullámsávon szépen átmegy, és a tiszta tudatú ember hat az embertársaira, főleg azokra, akikkel nagyon sok közös karmája van. Tehát a nyitott csatornákon megy át először, aztán már a falon…ha elég erős. Nagyon fontos, hogy lásd a tiszt tudat gyakorlásának az elképesztő hatását, sőt az egyetlen érvényes lélekkapcsolatot. Miért? Mert az érzelmi manifesztációjában a szeretetre épül. Az egyetlenegy érvényes lélekkapcsolat a szeret-alapú.
Tehát nemcsak magamnak akarom a megvilágosodást, Neked is. Miért? Mert szeretlek. Mert a javadat akarom. Azt akarom, hogy boldog légy, hogy önálló légy. És ezt persze nem mondjuk ki, mert akkor itt elképesztő érzelem-folyamok hömpölyögnének, és mindenki röpdösne az interjúszobában, igen, mindenki szeret mindenkit. Na, vége a mámornak, kikerülsz a világba, „már nem szeretnek annyira”.
Ezt így nem lehet. Ezért nem bombázzuk érzelmi hordóbombákkal az emberek szívét itt. Mert ne kívülről, hanem belülről jelenjen meg ez a történet.
Ne hidd azt, hogy tehetetlen vagy. Az érzelmi hozzáállás az egy sokkal mélyebb érzelmi gyakorlatnak a következménye. Ezért nem tanítjuk az érzelmi pozitúrát, jelenjen az meg szépen spontán. És akkor elmúlik az aggodalom, mert feloldódott az elszigeteltség, megvan az az alapvető szeretetkapcsolat, ami szavak nélkül is működik. Onnantól kezdve, érzed, hogy amit teszel, akár a szobád magányában is, még egy távoli dharma teremben is, minden lényre hat.
Nincs olyan érzékszervhez kötött tudatos lény, akire ez a gyakorlat, amit itt mi végzünk, ne hatna – csak mennyiben veszi észre? És ha észrevette, mennyiben használja fel. És ha felhasználja, akkor mire.
Ezek nagyon komoly kérdések, és azt gondolom, ha tovább gyakorlunk együtt, és átéljük azt a fajta eredeti, tiszta lélekkapcsolatot, amely köztönk van, mindig is, akkor tényleg megszabadulhatunk a karmák illúziójától, az „énségünk” kötelékeitől.
Felébredhetünk, és megszabadíthatjuk ezt a világot a szenvedéseitől.
